A kész ember, mint Isten képmása, hozzá hasonló - Jelkép 23

  symbol_23s.jpg 

A kész ember, mint Isten képmása, hozzá hasonló
- Jelkép 23

 

 

 

 

Hogy a másik arcát odafordítani
Ótestamentumban az Isten az embereknek meghirdeti a teremtés célját: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.” Mózes 1: 26

Jézus missziója az volt, hogy a saját példával mutassa meg a tökéletes ember viselkedését, a teremtés célját és a fejlődést. Szavai és életmódja a Bibliában meg lett őrizve az utókor számára. Ő a humánus oldalát fordította az üldözői felé és imádkozott értük, a kereszten szenvedve: „Atyám, bocsáss meg nekik, hiszen nem tudják, mit tesznek.” Lukács 23: 34. Így cselekszik egy kész ember a mindenszerető Isten képmásában.

symbol 23b
A szimbólum mutatja, hogy miképpen fogadja a kész ember a sötétséget és az ellenségességet, (a nagy narancsszínű kármakörív) barátsággal (kezek). Ez a cselekedet egy világos sorskörívet teremt (a nagy sárga körív) ami visszafordul később ugyanahhoz az örök istenfiához a fény és boldogság formájában.

Ez az életfelfogás az egyedüli, ami ki tudja vezetni az emberiséget a sötétségből, a háborúk és szenvedések zónájából (a felhővel szimbolizálva) amit az Isteni szeretetfény háttérbe szorít (fénylő háromszög) a világmegváltáson át (a külső sugárzó csillag). Ez a fokozatos fejlődésen keresztül történik, sok földi életen át (a kisebb körívek).

De nemcsak a gonosz, amit teszünk, fordul vissza hozzánk. Látjuk, hogy a kis narancsszínű körívek jobbra fokozatosan átmennek sárga színbe. A téglalapalakú sárga és narancsszínű terek szimbolizálják az egyes földi életet, amit félbeszakít a szellemi világokban való tartózkodás (a világossárga területek).

A humanizálási folyamat mindig halad tovább a szenvedéstapasztalatokra alapozva. Mikor az érzékenységünk és empatikus képességünk törvényszerű szükségszerűséggel egész idő alatt fejlődik, már most kezdjük látni, hogy az állatvilágból egy igazi embervilág felé haladunk.

© A szimbólumok a Harmadik testamentumból törvény szerint védve vannak. Copyright, Martinus Åndsvidenskabelige Institut i København