Kereszténység reinkarnációval és anélkül:
Livets bog III, 870 rész:
„De ha valaki megtagadja az újraszületést, akkor szintén ott van, hogy még mai nap is keresztre feszíti a világmegváltót és eltorzítja vagy megpróbálja kimagyarázni az ő igazi, világot megváltó bölcsességét. Fejlődés nélkül ennek a bölcsességnek nem lenne semmi értéke. Anélkül, hogy valaki ’újra fog születni’ és ezen az új életen át tudja folytatni a fejlődését, folytatását a tapasztalatszerzéseinek, hogy szerezzen magának több és több tudást és így tegye jóvá, amit vétett lehetetlen, hogy valaki tudná ’aratni azt, amit vetett’. Hogy az Isten birodalmát meg lehessen ’látni’ és abba bejutni, annak szintén kell, mint Jézus hangsúlyozta Nikodémusznak, egy teljes lehetetlenségnek lennie újraszületés nélkül. Hogy valaki nem csupán a ’kegyelemből’ és a ’bűnbocsánaton’ át tud bejutni az ’Isten birodalmába’ mint egy tökéletes ember, ez tehát egy nyilvánvaló tény volt a világmegváltó számára. Ellenkező esetben kizárólag csak a ’bűnbocsánatokkal’ foglalkozott volna. Nem lett volna neki semmi féle logikus indoklása arra a sok időre, energiára és erőre, amit áldozott arra, hogy adjon utasításokat, előállítson hasonlatokat és felállítson mintaképeket a tanítványainak és minden más bölcsességkeresőnek és a beszédeiben a népnek. Ja, mire szolgált volna ez az egész erőfeszítés, ha csak ez egy előállítása az utasításoknak lett volna, aminek egy földi ember egyáltalán nem tudott volna eleget tenni, és ha csak a ’kegyelem’ és a ’bűnbocsánat’ lett volna döntő? – Nem, a világmegváltó, ahogy itt láttuk, teljesen tudatában volt annak, hogy a mintaképeket nem lehet beteljesíteni egy földi életben, hanem hogy ez a megvalósulás viszont több életen át utólag valósággá fog lenni minden egyes személynek, mint gyümölcse a saját vágyának, a saját gyakorlásának, akaratának és tapasztalatának. És ez ennek a lénynek a találkozása a korábbi életének legfőbb gyümölcsével, amit úgy fejez ki, mint ’ az elveszett fiú’ hazajövetele vagy találkozása az Atyjával. Itt az istenfiú felismerte hibáit és az által helyes belátásra és álláspontra jutott az Atyjához és tudja látni a saját életét, örök azonosságát, mint az Isten fia. Itt van ahol ő lett az anyagnak és az által az életnek és halálnak az ura. Itt nem ’vétkezik’ – hibázik – többé, hanem tökéletesen cselekszik, elért nemi pártatlanságot és az által a ’minden szeretetet’.
© Idézetek a Harmadik testamentumból törvény szerint védve vannak. Copyright, Martinus Åndsvidenskabelige Institut i København