Párzási aktus vagy Isten Szelleme a sötétben
- Jelkép 34
„Hogy születhet valaki, mikor már öreg? Csak nem térhet vissza…..”
Isten szelleme átsugároz minden élő szervezetet öntudatlant ugyanúgy, mint tudatosat. Öntudatlanul a nemi szerven keresztül és tudatosan, mint az Istennel való egyesülésnek az átélését. Ezt az életadó és életkedvet előmozdító szerves erőt a Harmadik Testamentum a legfensőbb tűznek ismerteti. Az erőt úgy szabályozzák, hogy miden spirálkörfolyamaton belül van egy fény- és egy sötétségi terület. Az állatvilág a legsötétebb területet képviseli. Itt az Isten fénylő tudatát csak pillanatnyilag, a nemi közösülés alatt a nemi szerveken át lehet átélni.
A nemi közösülés az állatvilágban nem önzetlen, de ez lehetővé teszi a diskarnerad istenfiáknak a szellemi világban, hogy összekapcsolják magukat két őrangyallal (egy anya és apa) és újraszülessenek az állatvilág halálos zónájában.
A felső háromszög egy egyént szimbolizál látogatóban, az üdvösségvilágban két földi élet között, aki kész arra, hogy húsban és vérben megint újraszülessen. A piros gyűrű az ösztönenergiát jelképezi. Ez irányítja a sejtek fejlődését egészen a szervezet elkészülésig. Csak a harmincéves korban lesz a teljes újraszületési folyamat megvalósítva. Akkor az új földi életet ott kezdjük, ahol az utolsót abbahagytuk. Az idáig tartó időszak egy ismétlésfolyamat.
A két fehér háromszög alul az apa és az anya Énjét szimbolizálja. A két sárga kör és sárga sugarak innét azt jelképezik, hogy ezek nemileg közösülnek, a férfinemű lény balra, a nőneműlény jobbra. A hormonilag vezérelt szerelem megerősíti az érzéki testet, (sárga körök).
A többi körök a másik alapenergiákat jelképezik. Az indigószín mutatja, hogy az üdvösségátélés a nemi közösülés alatt hogyan épít egy hidat a fizikai és a szellemi létezési tér között. A diskarnerad istenfia pontosan az üdvösségi térben tartózkodik és a párzási aktus szexuális kielégítésen át létrehoz egyenlő mentális hullámhosszat itt a fizikai sikon.
© A szimbólumok a Harmadik testamentumból törvény szerint védve vannak. Copyright, Martinus Åndsvidenskabelige Institut i København