Ki vagyok én? Honnét jövök és hova jutok? Van Isten?

windowOlvasd el a kozmikus jelképekkel illusztrált bevezetést.

Úton vagyunk, hogy állatból igazi emberekké legyünk.

11Isten örök világterve egy kozmikus jelképben.

A harmadik a Testament


A Harmadik Testamentum nem elméleteket tartalmaz. Minden átélt, személyes tapasztalat. Az olvasóknak gyakran csak elméleteknek tűnnek. Időbe telik, míg az elméletek megemésztődnek és átélhetővé válnak. Milyen hosszú időnek tűnik? Egy nap? Néhány hét? Néhány évszázad? Öt földi élet? Ki tudja.


Az örökkévalóság szempontjából

A Harmadik Testamentum a világot az örökkévalóság szempontjából szemléli. Az élet nem teremtett. Mi mindnyájan halhatatlanok vagyunk. A teremtett dolgok születnek és halnak. Te és én nem vagyunk teremtve. Csupán eszközeink alkotottak. A test és a gondolatok mulandóak. Ezek változnak. Szerencsére! Az élet – a Teremtő – állandó. Tebenned létezik minden. Mindenség az örökkévalóságban és az állandóságban. Az örökkévalóság névtelen. Létezik. Amikor ezt átéltük, „Együtt vagyunk az Atyával”, mint Krisztus.


Mindenszeretet

A Harmadik Testamentum szerint az idő és a tér teremtője és ura vagyunk! A mindenszeretet kinyitja a lélek ablakát az örökkévalóság és a végtelenség felé. A mindenszeretet tudásforrás. Felfedezzük a legbensőbb egyéniségünket: a halhatatlanságot. Eltűnnek az idő és a tér határai. Magunk alkotjuk sorsunkat. Meg vagyunk elégedve? Nem mindig. De sok földi életen át fejlődünk és tanulunk.


Igazság

Törvény és rend uralkodik mindenütt. Ott is, ahol minden totális káosznak tűnik. A törvények örökkévalók, nem emberi alkotások. Mint maga az élet. Minden, amit csinálunk, visszatér hozzánk előbb vagy utóbb, a rossz is, a jó is. Határtalan idő áll rendelkezésünkre. Ezért az élet legfőbb parancsa, hogy szeressük felebarátjainkat, mint önmagunkat. Azt aratjuk, amit vetettünk. Sorstörvénynek is nevezik ezt a földművelési megfogalmazást.


A tudatlanság tünete

Az, hogy nem ismerjük önmagunkat, problémát okoz magunknak és a környezetünknek is. A szenvedés (ami az előbb említett okokból származik) mint „az ítélet napja”, vagy „a világvége”meg van írva a vallások próféciáiban. A Harmadik Testamentum azt állítja, hogy a tudatlanság miatt átélt szenvedés fokozatosan ugyanarra a következményre vezet mindenkit, a teljes szeretetre.


Szellemi tudomány

De ezt a „mindenszeretet-állapotot” nem lehet azonnal elérni. Ez a kész tudat és végleges egyensúly – egy testi folyamathoz hasonlóan – lépésről lépésre fejlődik ki. Törekedni kell magunknak is az élet kihívásain keresztül, de nagy szellemi segítségben is részesülünk. Így hát a logika célja a kozmikus elemzésekben az, hogy segítsen bennünket abban, hogy kozmikus perspektívában szemlélhessük az életet.


Ki volt Martinus?

Ki Martinus (1890-1981), aki indíttatva érzi magát, hogy megmagyarázza az élet titkát? Fő művének, a Livets Bognak az előszavában ezeket írja: „Minthogy életem olyan természetű, hogy közvetlenül megtapasztalhattam a tudást, honnét jövünk, hová megyünk, kik vagyunk és hogyan éljünk azért, hogy magunkat az abszolút boldogság eszközévé formáljuk, ez a tudás minden módon igazolja az isteni szót: »Lásd, minden nagyon jó«, ami pedig szükségszerűen azonos az abszolút pontos és közvetlen válasszal a világ mindig aktuális kérdésérére: »Mi az igazság?«, így hát kötelességemnek éreztem, hogy tapasztalataimat hozzáférhetővé tegyem a nyilvánosság számára. És pont ez a kozmikus valóság - amely mennyei gondviselés formájában vagy egy isteni lényként uralkodik a világmindenség felett -, amelyet első kézből ismerek, ez az, amit a» Livets Bog «avagy» Az örök bölcsesség «címek alatt igyekszem bemutatni.” (Livets Bog, I/7.)


A Harmadik Testamentum haszna

„Amikor az élet sugárzó fényként és tökéletességként megmutatta magát nekem, és felfedte, hogy valójában minden élőlény »Isten fia« , továbbá megmutatta, hogy minden megnyilvánulásban a szeretet a legnagyobb hatalomtényező, mivel az, hogy »öröm és áldás mindaz, amivel az ember kapcsolatba kerül«, ez az egyedüli, ami az egyénnek megértést tud nyújtani önmagáról, isteni Atyjáról és a fennálló világrendről és ugyanakkor az egyedüli, ami képes mentesíteni vagy kivezetni az egyént mindabból, ami a »fájdalom« fogalma alá tartozik és végezetül, hogy minden egyén sorsa azokból a következményekből épül Fel, amiknek ő maga az oka, ekkor tehát éreztem, hogy képeimen, írásaimon, beszéd- és életmódomon keresztül fel kell fednem tudatállapotomat, hogy segítő kéz gyanánt szolgálhasson mindazoknak, akik keresik az igazságot, az Atyát vagy az Istent, és segítségére lehessek mindennek, amivel Atyám körülvett.” ( Livets Bog, I/19.)


Egy védelem mindenkinek

Tehát az Atya hagyta saját átélésemet, tapasztalatszerzésemet vagy tudatállapotomat olyan természetűnek lenni, hogy megírhattam a Livets Bogot, ami  leleplezi, hogy a lények „Isten fiai”, ugyanakkor felfedi a vallások egymáshoz való kapcsolatát mint ugyanabból a fénytengerből való sugárköteg, ezáltal védelmet nyújt minden létező lény számára, vagyis csodás módon a Livets Bogot eszköznek alkotta arra, hogy megmutassa és felszámolja az intolerancia és a vele járó, „szenvedést” szülő tudatlanság utolsó maradványait. Mert a tudatlanság az igazi oka mindannak, amit a világ „gonosz”-nak nevez. Ahol a tudatlanság eltűnik, megszűnik az ún. „gonosz” létezése. (Livets Bog I/ 19.)


Nem hit vagy szekta

A Livets Bog az érdeklődőnek betekintést nyújt abba, hogy ez a kommunikáció vagy az élet közvetlen beszéde a valóság abszolút egyedüli alapvető vallásaként létezik, minthogy ez csak úgy tud létezni, hogy abszolút mindenki tanító, mindenki tanuló és minden tantétel. [...] A Livets Bog visszaadja e mindent átfogó »életvallás« átélését és abból a célból nyilvánult meg, hogy az egyén képességének fejlődését serkentse, hogy maga értse meg ezt a vallást, hogy képes legyen arra - nem a Livets Bog szerint, hanem az élet közvetlen beszéde szerint -, hogy maga lássa, mi az, amit meg kell tennie és mi az, amit nem kell megtennie, mi az, ami valóság és mi az, ami nem valóság. Ebből nyilvánvaló, hogy a Livets Bog semmilyen formában sem fogja ösztökélni bármilyen szekta, vallás vagy felekezet alapítását; különösen, mivel az élet vallása - mint azt fentebb említettem - minden élőlényt elismer, azokat is, akiknek hisznek és azokat is, akik nem, mind az ún. »szenteket «és az ún.» istenteleneket «, mind az állatokat és embereket, születésétől fogva mindenki tagja, gyakorlója és követője. ( Livets Bog, I/15.)


A szenvedés értelme

Láttam, hogy halhatatlan lény voltam és az összes többi lény a létezésben örökkévaló realitások voltak, akik mögött – éppúgy, mint nekem – korábbi életek végtelen lánca áll, hogy mindannyian alacsony, ősi létezési formákból fejlődtünk a mostani állapotunkig, hogy ez csak egy ideiglenes láncszem ebben a fejlődésben, tehát mindannyian úton vagyunk előre, a messzeségben lévő óriási magasságú létezési formák felé. Láttam, hogy a világmindenség egy nagy élőlényt alkot, aminek az egyes lények a szervei, hogy mi mindannyian – emberek, állatok, növények és ásványok – egyetlen családot alkotunk, jelképesen szólva: ugyanabból a húsból és vérből vagyunk. Fénylő és sugárzó világokat láttam nem sejtett emberiséggel, emberiséget olyan erkölccsel és idealizmussal, ami az isteni fejlődés (összhangban a létezés törvényével) szempontjából összehasonlítva az általános földi erkölccsel olyan, mint oázis a sivatag képest. De láttam sokkal alacsonyabb rendű világokat is, világokat, amelyeket a barbarizmus annyira ural, hogy az élőlényeknek ölni kell az életben maradáshoz, tehát olyan világokat, ahol a legfontosabb életfeltétel miatt a létezés legmagasabb rendű törvényét kell megszegni, ezáltal az ilyen világok leginkább a betegség, az ínség, a nyomorúság, a szomorúság és a szenvedés kialakulásának színtereivé válnak; vagyis olyan kategóriájú égitestek, hogy a földgolyót még nem egészen lehet felmenteni az alól, hogy közéjük tartozik. Továbbá láttam, hogy az ún. „gonosz” valójában azonos az egyének olyan képességeinek kifejlesztésével, amelyek abszolút szükségesek ahhoz, hogy később az életet a magasabb világokban ezeknek a lényeknek lehetőségük legyen boldogságként és üdvösségként átélni. És akkor beláttam, hogy a „sötétség" kozmikus szempontból éppen olyan nagy áldás, mint a fény, és hogy isteni szempontból minden nagyon jó. De éreztem, hogy az egyén ezt a tudást sohasem élheti át vagy észlelheti valóságként, mielőtt az ő szeretetképessége annyira kifejlődött, hogy csak jó és szeretetteljes tud lenni minden élőlénnyel szemben, tehát nem él vissza ezzel a tudással, hogy ezen keresztül védelmet alakítson ki magának az önző vagy szívtelen cselekedetekkel szemben. Éreztem, hogy az egész világmindenséget végtelen szeretet és bölcsesség tölti el. Akárhova irányítottam a tekintetemet a „sötétségben”, világosság gyúlt. – Magam lettem fényforrássá. A kozmikus tűzkeresztség, amin átmentem, aminek közelebbi elemzésébe itt nem bocsátkozom, azt hagyta hátra, hogy egészen új felfogóképességek vagy tulajdonságok jöttek létre bennem, amik képessé tettek arra, hogy – nem némelykor, hanem egy állandóan éber nappali-tudatban – lássam az összes, a fizikai világ mögött létező szellemi erőt, láthatatlan okot, örökkévaló világtörvényt, alapenergiát és alapelvet. A létezés titka nem volt többé rejtély számomra. Tudója lettem a világmindenség életének és beavatott „az isteni teremtéselvbe”. (Livets Bog, I/ 21.)


Mindenki tökéletes lesz

„Ez a kozmikus átélés és állapot okozta, hogy ezek után a Livets Bog megalkotásával jelentem meg a világ előtt. Minthogy ezt a szellemi folyamatot – mint korábban említettem – minden lény átéli, amikor a végtelen létezésében meghaladja az ehhez az átéléshez szükséges fejlődési állapotot, világos, hogy nem valami egyedi kiváltságot képviselek a felfogóképességeket illetően, vagyis nem vagyok kivétel a szabály alól; nem létezik, hogy a végtelen fejlődésben akár egy szemernyivel is több legyek, mint bármelyik élőlény, aki előttem volt vagy utánam lesz.” (Livets Bog I/ 22.)

A Biblia és a Harmadik Testamentum

Martinus szerint a Biblia a világ legnagyobb vallási parancsát tartalmazza. Nincsen – írja – jobb útmutatás az Isten felé vezető útra és egy boldog sorsra, mint amit az emberiség már megkapott például Jézus Hegyi beszédében. Nincsen nagyobb parancs, mint ez: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes
elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” (Lk 10,27) Nem azért alkotta a Harmadik Testamentumot, hogy elterelje az embereket ezektől az örök igazságoktól, ellenkezőleg, azért, hogy megmutassa, ezek tudományos igazságokat nyilvánítanak ki. Szükségesnek látszik ez a figyelmeztetés válságokkal és háborúkkal teli korunkban.

Krisztus missziójának folytatása

Lehet-e indokolni Krisztus beszéde alapján, hogy folytatódik a Biblia? János evangéliumának tizenhatodik fejezetében ez áll:
„Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, õ majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.” (János 16,12-15)
Kitűnik az idézetből, hogy Krisztus nem tudott mindent elmondani, amit tudott. Még az általa személyesen kiválasztott tanítványok sem értettek meg mindent. Krisztus szerint azonban később majd megnyilvánul az igazság Istenről és az élet rejtélyéről.
 

Martinus beavatása

A szellemi folyamatot, amely Martinusnak halhatatlan öntudatot adott és feltétele volt annak, hogy meg tudja írni a Harmadik Testamentumot, a következőképp írja le: „Az »Isten lelke«, ami a Biblia szerint »lebegett a vizek fölött«, a »tűz«, ami »lángolt a csipkebokorban« Mózesnek, a »tűz«, ami felvitte Illést a mennybe, a »tűz« amiben Jézus megdicsőült a hegyen, a »tűz«, ami megjelent az apostoloknak a feje felett és később átformálta a Damaszkusz felé vezető úton Sault Pállá, a »tűz«, ami minden időkön keresztül »alfája« és »ómegája« a  legmagasabb teremtésnek, megnyilvánulásnak, vagy kinyilatkoztatásnak – ez lobogott szemeim előtt, rezgett a szívemben és burkolta be egész lényemet. […] a mindenszeretet forrásánál pihentem, láttam az isteni tökéletességet, láttam, hogy egy vagyok az úttal, igazsággal és élettel, egy vagyok az Atyával.” (Misszióm születéséről, 37-38. oldal)

 

Pártfogó, a Szentlélek

Mi a Pártfogó, a Szentlélek? Ez egyáltalán nem egy személy, egy új Krisztus, aki eljön, hogy összekötő kapocs legyen Isten és az emberek között. Ez az „igazság Szelleme”, a világigazság felfedése. Tudomány a világmindenségről, vagyis Istenről. Szükségszerű, hogy ábrázolja a világegyetem rejtélyének megoldását. Tehát egy könyv, amit az emberek úgy tudnak olvasni, mint ahogy a Bibliát tudják olvasni. Ez a Krisztustól megjövendölt a Pártfogó, „a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya”, tehát az „élet” vagy a „tudás” könyve, ami megnyilvánul majd az emberiségnek.
De egy tényleg igaz könyv az Istenségről és a világmindenségről csak folytatása lehet a Krisztus által majd kétezer évvel ezelőtt megkezdett kozmikus világkultúrának, amit mi a „kereszténység” kifejezés alatt ismerünk. Ennek olyan könyvnek kell lennie, ami egy intellektuális (nem dogmatikus) iskolát vagy tanintézetet hoz létre. Ennek olyan könyvnek kell lennie, ami bemutatja a beteljesült keresztény világkultúrát úgy fizikai, mint szellemi megnyilvánulásaiban. Ennek olyan könyvnek kell lennie, ami átvilágítja a legmélyebb sötétséget éppúgy, mint a fényt és világegyetem belőlük eredő életműködését, az élőlények halhatatlanságát.

Ennek olyan könyvnek kell lennie, ami a végtelenséget és az örökkévalóságot és az ezekből létrejött élő életfunkciókat a „tér” és az „idő” formáiban mutatja be, aminek végeredménye a „mindentudás” és a „mindenhatóság”, melyeknek tökéletes együttműködése alkotja a mindenszeretetet, ami egyenlő az élőlényekben lévő örökkévalóval. Ezzel a világmindenség „szilárd pontjához” értünk és ennek előidézőjéhez, az „Élet Atyjához”, a teljesen egyedüli, mindenen keresztülsugárzó, örökkévaló Istenhez. Egy ilyen könyv nem tudja elkerülni, hogy elmondja az emberiségnek azt „a sokat”, amit Krisztus elmondhatott volna, de amit Isten a jövendő nemzedékeknek akart adni. Egy ilyen könyv nem tudja elkerülni, hogy a „Pártfogó, a Szentlélek” legyen. Mivel e könyv fundamentális alapja a kereszténység, és mert rokonságban áll a Biblia két testamentumával, jogosan nevezhető „Harmadik Testamentum”-nak.
Az említett Harmadik Testamentum a bölcsesség és a tudás könyve. A „mindenszeretet” örök dicsfényeként lepleződik le, vagyis mint „Isten képmása”, az inkarnáción vagy újjászületésen keresztül minden élőlény afelé halad, hogy olyanná váljék.

A Harmadik Testamentum szerint mindenki befejezetlen teremtmény, ami azt jelenti, hogy a „fizikai lények” (úgy az állatok, mint az emberek) ugyanazon az úton haladnak, úton, amely megingathatatlanul kozmikus tudathoz vezet, amin keresztül átélhetővé válik a világmindenség arany fénykoszorúja, ez az aranyló fény, az élőlényekben lévő örökkévaló, ami „krisztustudathoz” vezet, majd ahhoz, hogy egyek vagyunk Istennel. Krisztus volt a modellje az isteni tudat emberben való létrejövetelének. Nem Krisztus mondta éppen: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön.”? (Mt 28,18). Hogy lehetett volna „Isten képmása” e nélkül a képesség nélkül? Hogyan lehetne egy másik lény ugyanilyen képmássá anélkül, hogy ne legyen meg ugyanezen képessége?
A „Pártfogó, a Szentlélek” a Harmadik Testamentum formájában tehát a krisztusi igehirdetés folytatása. A „Betlehemi csillag” örökös fényéről szóló igehirdetés folytatása. Ebben az örökös fényben megjelenik a világ számára az élet legnagyobb igazságainak következménye, ami a kereszténység rendíthetetlen alapja, a boldogság és az üdvösség életalapja. (Idézet Martinus még kiadatlan, élete utolsó évében írott kéziratából. Kivonat a Bevezetés a Harmadik Testamentumba, a Bibliafolytatásába c. műből, 19-21. oldal.)
 

Világhelyzet és az „utolsó idők”

Hát nem úgy beszélnek-e a bibliai elbeszélésekben a jövőről, hogy az Ördög őrjöngeni fog egész birodalmában? – Mi az, amit az emberiség két világháború formájában látott? – Nem láttunk-e kísérletet arra, hogy lakóival és kulturális értékeivel együtt semmisítsenek meg milliós városokat? – És ezen kívül nem próbáltak-e meg kiirtani egy egész emberfajtát? – Nem láttunk-e milliónyi embert meggyilkolni – nem kizárólag harcmezőkön, amikor hazájukat védték vagy megtámadták mások életterét, hanem civilként gázkamrákba szállítva és direkt lemészárolva bármilyen jogi vagy törvényes alap nélkül és természetesen tekintet nélkül ezekre a létfontosságú parancsolatokra: „Ne ölj!”, „Bocsáss meg a felebarátodnak”, „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.” [Máté 26,52] Nem ez-e minden törvény beteljesítése, a legnagyobb parancs: „Szeresd Istened mindenekfelett és a felebarátodat, mint önmagad”? – Hol a hit egy szeretetteljes Istenben és hasznos keresztény kultúrában az utolsó ítéletnek ezekben a napjaiban, ahol embertömegek, éppúgy gyermekek, mint felnőttek, öregek és fiatalok elsorvadtak és meghaltak a borzalmas koncentrációs- vagy haláltáborokban, amelyek a sátáni tudat árnyékát vetették az egész földre? (Az örök világkép, Bevezetés, 2. rész)
 

Az emberek továbblépése a vallási hittételektől

„Miért nem tudták az emberiségnek évszázadokon keresztül hirdetett vallási eszményképek megakadályozni ezeket a sátáni megnyilvánulásokat és az ezekből következő halálhörgést, nyomorúságot, betegséget, ínséget és erkölcstelenséget? – Nem érthető-e meg ebből, hogy a hagyományos vallási eszmék vagy hittételek bármennyire isteniek is voltak, nem tudták megszabadítani az emberiséget az utolsó ítélet rémkorszakától? – Nem látjuk, hogy az emberek éppen továbblépnek ezekből az eszméktől, miként a gyermekek kinövik ruhájukat és cipőjüket? – Ha valaki a fentiek miatt elveszíti azt a képességét, hogy hinni tudjon bennük – természetes. Nem lett-e milliónyi ember materialista, hitetlen? – Nem megkérdőjelezhetetlen tény-e, hogy számuk fokozatosan növekszik? – Hogy egyre több és több üres szék lesz a templomokban vagy az istenházakban az istentiszteletek alatt? Nem lett-e tény ezáltal, hogy a legfelsőbb létfontosságú, kozmikus igazságok, vallási parancsok vagy hittételek misztikává lettek, amikhez – mint mondják – intelligens ember nem ereszkedhetik le, hogy ilyennel foglalkozzon vagy higgyen benne? – Az emberekben van a hiba vagy a vallási eszménykép hibás?” ( Az örök világkép, Bevezetés, 3. rész)

 

Az emberek, akik nem követelnek logikus indokolást, hogy a vallási eszméket elfogadják.

„Abszolút értelemben sem az emberekben, sem a vallási eszmékben nincs hiba. A vallási eszmék zseniálisan illeszkednek az emberekhez azon a fejlődési fokon, ahol ezek az eszmék adattak. Az embereknek ezek tartós életalapul szolgálnak. De az emberiség nagy része túljutott ezen a fejlődési fokon. Ezek az emberek többé-kevésbé felnőttek, és eljutottak egy magasabb fejlődési fokra. Ők már egész más lelki szférában élnek, mint azok, akik a hagyományos vallási tényeket, hittételeket alkalmazzák, ez utóbbiak bizonyos fokig még létező ösztönük miatt száz százalékig átadták magukat azoknak. Ők még nem voltak annyira fejlettek értelmileg, hogy intellektuális bizonyítást vagy indokolást követeltek volna az említett vallási eszményképekkel vagy hittételekkel kapcsolatban. Nekik elég volt annyi, hogy ezeket készen kapták az illetékesektől.” (Az örök világkép, Bevezetés, 4. rész)

 

Az emberek, akik logikus indokolást követelnek, hogy elfogadják a vallási eszméket

Manapság ez nem így van.  Napjainkban embercsoportok sokasága veszítette el hitre való képességét, mert értelmességi fejlettségük függvényében ösztönük többé-kevésbé degenerálódott. Képességet kaptak arra, hogy maguk elemezzenek, kutassanak és végezzenek megfigyeléseket. Annak, hogy ez a fejlődés kiteljesedik, az lesz a következménye, hogy logikus indokolást vagy tudományos megalapozottságot követelnek minden gondolati építményre vagy elképzelésre, amit igazságként el tudnának fogadni. Teljesen elfogadhatatlan lenne, hogy ezeknek az embereknek szemükre hányjanak bármit is állapotukért. Lehetetlen, hogy higgyenek a vallásos eszmék dogmáiban, pont azért, mert ezeket csak mint végeredményt vagy állítást nyilatkoztatták ki, logikus vagy tudományos bizonyítások nélkül, hogy ez végeredmény hogyan jött ki. A fentiekre való tekintettel nyert kialakítást az előttünk lévő főmű és annak kiegészítése, a jelképkönyv. Ez a könyv azon emberek a segítségére született, akik nem tudnak hinni olyan véleményekben vagy állításokban, amelyeknek nincs intellektuális vagy logikus alapvetése, ám akik szívvel és ésszel keresik, hogyan magyarázható az utolsó ítéletek helyzete, hiszen kezdik érezni, hogy ez ott van a mindennapi élet egyszerűsége és esztelensége mögött. Ez a mű megnyitotta ezen emberek kozmikus tanulmányaihoz az utat azzal, hogy az élet saját, mindent átsugárzó igazságaként mutatja be azt, hogy a világban való sötétség a teremtés egy láncszeme és örök feltétele az világmindenség igazi alaphangjának, a szeretetnek.
(Az örök világkép, Bevezetés, 5. rész)

 

Az önismeret egyenlő Isten ismeretével

A Harmadik Testamentum tanulmányozása felfedezőút egy gyönyörű szépségű végtelen világban. Figyelmesen és a logika szigorú felügyelete alatt, lépésről lépésre visz minket saját Énünk legszentebb részébe, hogy ott örökös és halhatatlan létünket időn és téren kívül átéljük. Itt, legbensőbb központunkban „egyek vagyunk Istennel”. Ezen az utazáson ráébredünk, hogy az örökkévaló és mindenhol jelenlévő Isten minden élőlényben jelen van és szól hozzánk mindazon vibráláson vagy mozgáson keresztül, ami a teremtett világban történik. Meg tanuljuk látni, hallani és megérteni, hogy ez az isteni beszéd a Gondviselés által közvetlenül előidézett, személyes és szeretetteljes felénk fordulás, és meg tanuljuk szeretni felebarátjainkat – vagyis minden élőlényt, akivel találkozunk utunkon – mint önmagunkat, ez a végső célja a Harmadik Testamentum világmagyarázatának. Miután bepillantást nyertünk az isteni világtervbe, már saját értelmünkkel beláthatjuk, hogy a fizikai világban minden élőlény fejlődik, és arrafelé tart, hogy Isten képmásává váljon, ezért egyetértésre jutunk közös Teremtőnkkel, hogy „minden nagyon jó”.


Címek, bevezetés és befejezés az Alapítvány Harmadik Testamentum-ától származnak.
© Az idézetek a Harmadik Testamentumból védve vannak törvény szerint. Copyright Martinus Åndsvidenskabelige Institut i København/ Martinus Szellemi tudomány Intézménye Koppenhága


Pin it