Ki vagyok én? Honnét jövök és hova jutok? Van Isten?

windowOlvasd el a kozmikus jelképekkel illusztrált bevezetést.

Úton vagyunk, hogy állatból igazi emberekké legyünk.

11Isten örök világterve egy kozmikus jelképben.

Isten fia egy az Atyjával

Utóirat a Livets Boghoz, „Isten fia egy az Atyjával”, köszönet Istennek, ez volt az első szöveg, amit Martinus kozmikus születése után írt.

Szent Atya! Te vagy az egyedüli! Köszönöm neked és magasztallak téged, mert olyan érzékeket adtál nekem, amelyek hallhatóvá, felfoghatóvá és megérthetővé teszik a természet, az élet megnyilvánulásait, ami azonos mindenható hangoddal és hagytad nekem tudatosan átélni és megérteni a személyesen felém irányuló atyai hangod, útmutatásod és áldásod. - Köszönöm, hogy képességet adtál arra, hogy örvendezzek mennyei hangod hatalmas zenéjének és beszédének, a hangnak – ez a csodálatos hang, ami isteni lényeken keresztül a Himalája hólepte csúcsa körül hangzott, ami létrehozta a piramisokat és a Szfinxet, és ami évezredeken keresztül szellemi atmoszférát teremtett Egyiptomban és India napban gazdag trópusi területén. Ez ugyanaz a mennyei hang volt, amely valamikor Júdea hegye felett úgy hangzott, hogy messze eső országokban és távoli időkben is visszhangzott. Ez zúgott a tenger vizében, suttogott a kis patakban az erdő nyugodt magányában és vibrált pólustól pólusig: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. – Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. – Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” Örüljetek és ujjongjatok! Üdvözült, üdvözült, üdvözült! – Így hangzottak ezek a mennyei harmóniák örökkön-örökké és ennek visszhangja lett szellemi fundamentuma milliónyi embereknek évezredeken át.

*

Mennyei Atya! Köszönöm, hogy képessé tettél arra engem – aki szent látványodban csak egy porszem vagyok –, hogy gondolkodjak ennek a te hatalmas, felém irányuló személyes összefüggésnek, beszédednek és tanításodnak és biztossá váltam abban, hogy számomra egyáltalán nem létezik más atya, pap vagy tanító. Mindent, amit tudok, személyesen mondtál el nekem. De mivel amit nekem mondtál azonos az összes tudásommal, és mivel megnyilatkozásaimat csak a tudatom idézheti elő, így megnyilatkozásaim azonosak lesznek a Te kinyilvánításaiddal, gondolataim a Te gondolataid, útjaim útjaid és akaratom a Te akaratod. Minden tudásomat, tudatomat személyesen adtad nekem. Ám ez által felfedted, vagy saját átélésemen keresztül engedted, hogy tapasztaljam, hogy azzal bíztál meg, hogy szavad, hangod, beszéded legyek mindenki számára, aki megnyilatkozásom hatókörén belül van.

*

Szeretett Atya! – Azon kívül, hogy megköszönöm neked azt, hogy összhangba lehetek a hangoddal, köszönöm neked azt is, hogy olyan égitestre vagy világra születhettem, amelyben mindaz, amit egyéniségem formájában adtál nekem, azonos ennek a világnak keletkező idealizmusával. Így hát hagyod, hogy megnyilatkozásaim azonosnak legyenek a jövendő világok eszményképével. De mivel ezek az ideálok végső soron csak szeretetet előidéző mozzanatokként létezhetnek, ezért ebben azt nyilvánítottad ki itt, hogy a leendő lények ugyanúgy fognak szeretni engem, mint ahogyan én egy öröklött természetes sajátságként szeretem az élőlényeket. De ahogyan a lények szeretnek, az ugyanaz, ahogyan Te szeretsz, isteni Atya, és ez által megingathatatlan ígéretet és biztosítékot adtál nekem örök szeretetedről.

*

Csodálatos Atya! Köszönet azért, hogy a rólad való személyes élményemen keresztül egy tudatkifejlődés tárgyává tettél, ami a földgolyó eljövendő idealizmusának megszületésében, megint engedsz megjelenni, mint egy nyitott kanális az örök bölcsességednek, aminek az isteni, mindent átható napfényes sugarain át most nem csak balzsamot és orvosságot juttatsz minden boldogtalannak, akik elgyötörten és nyomorékként léteznek véres száguldásuk után a háború vagy világkatasztrófa halálterületén keresztül, hanem az egész föld nemzetségének akarsz adni egy új gyönyörű tisztánlátást a létezés hatalmas kombinációira és ezáltal bizalmat öntesz beléjük a törvényeid örökös hajszálfinom tökéletességéről és igazságosságáról, - egy egyesüléshez és egy tudathoz vezeted őket a mérhetetlen, fennkölt természetedhez és megmutatod nekik, hogy a szeretet sugárfényében, örök mosollyal nyitod  karjaid, hogy átölelj minden létező lényt, - engeded nekik, hogy szemtanúi lehessenek, hogy senki sem volt és sohasem lesz megvonva ettől az isteni öleléstől, - megtanítod őket, hogy senki sem lesz öntudatos erről a gyönyörű ölelésről, mielőtt megtanulták, hogy szeressék a környezetüket, hogy ennek a szeretetüknek a segítségével képesek legyenek arra, hogy megbocsássanak minden kellemetlenségért, amit ez előidézni képes. Ez a szeretet egyetlen nagy kívánsággal fogja eltölteni az embereket: boldogság és áldás akarok lenni mindenkinek, amivel kapcsolatba kerülök, ezen keresztül kapcsolódom mennyei Atyámhoz, és így mint naphoz hasonló lényként legyek található ezen a rendíthetetlen, kőkemény alapzatán az élet, a fény, a szeretetnek és az üdvösségnek központjában.

*

Nagy, mindenható Istenség! – Köszönöm, hogy olyan zónákba vezettél engem, ahol többé senki sem érti félre természeted és köszönöm, hogy olyan tudatot adtál nekem, ami lehetővé teszi, hogy érezzelek Téged mindenben, amivel érintkezésbe kerülők. Érzem örökös jelenléted az összes létező vallásban és vallási közösségben, és érzem, mennyire fáradhatatlanul dolgozol általuk azon, hogy az embereket mindenre kiterjedő csodálatos ölelésed megértéséhez vezesd, így senkinek sem kell tovább félelemben élnie, hanem üdvözült boldogságban, védetten pihenhet örökkévaló keblednél. – Észlelem mindent átható jelenléted a szülők utódjaik iránt érzett szeretetében és a házasság melegében, amiben a két nemet egyesíted egymással vagy amikor hűséges baráti kapcsolatokat hozol létre az élőlények között, ez által engeded növekedni, érlelődni és kifejlődni bennük a szeretetet, így– ennek a csodálatos, mindent kinyilvánító fényforrásnak a fényében – képesek lesznek keresztüllátni a leheletvékony függönyön, amit a világ az „átok sötétségének” nevez, és látni fogják, hogy minden a szeretet alapjára épített sugárzó fény és tökéletesség, miáltal minden ember végül veled egyesülve felkiáltson: „Nézzétek, minden nagyon jó.”

*

Szeretett Atya! – Érzem csodálatos közelségedet, amikor tekintetem a világűr felmérethetetlen mélységébe irányítom, és ezernyi csillag ragyogásában felfeded nekem, hogy éppúgy simogattad sugaraikkal földünket az elmúlt, mint a jelenlegi időkben, és hogy azok a csillagok, amelyek ma olyan barátságosan világítanak kis világunkra, ugyanazok, amelyek a történelmi – kicsi és nagy – kultúrák születésének, virágzásának és pusztulásának idején sugároztak. Látták a babilóniaiakat, a szíriaiakat, a médeket, a perzsákat, a görögöket és a rómaiakat; a hatalmas fáraókat, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, Józsefet és testvéreit, Mózest és Áront, Izrael prófétáit, a királyokat, Sámuelt, Dávidot és Salamont, Jézust és a tanítványokat. Ők csillogtak és sugároztak a vízözönkor Noé bárkája fölött, Izrael sivatagbeli vándorlásakor és karácsony estén Betlehemben. De még ennél is többet tettél a mosolygó csillagokkal. Az éjszaka sötétségén keresztül utat törtél magadnak a magányos csillagász fogékony érzékeibe, és ott leleplezted végtelen tudatod első, alapvető fogalmait. Engedted neki megsejteni nagy mélységed, megmérhetetlen térséged. Megtanítottad, hogy a világmindensége egy égitest a világűrben, amely hatalmas pályán kering örök törvények szerint. Elemezhetővé tetted neki a nap sugarait és távoli világok ragyogó napjainak fényeit, olyan sokféleségben és nagy láthatáron belül, hogy az egész panoráma ragyogó köd lett, ami elmosódott az idő és a tér határa mögött, és hagyott őnála  egy első, gyenge képességet arra, hogy gigantikus gondolataidat meggondolja avagy egy kozmikus tisztánlátás első villanását – ez a látás az, amin keresztül minden élőlény meg fog látni Téged örökös sugárfényedben, Téged, az egyedüli igazi Istent!

*

Szeretett Atya! – Köszönöm, hogy átélhettelek az erősen fénylő villámban, ami a mennydörgés hatalmas dübörgésében áthasít a felhőkön. – Érzem jelenléted, amikor viharként rohansz át a kontinensek erdőin és síkságain és az óceánok felett. –Téged éllek át, amikor a nyugodt, gyenge szellőként tündértáncra bírod a rétek virágait, vagy a fák lombjait arra, hogy lágy, nyugtató dallamokat susogjanak. – Érzékellek a hajnal- és az alkonypír aranyló felhőiben, és látom, melegítő fényed hogyan emelkedik tetőpontjára délidőn, és világítja be a föld országait és tengereit. – Ragyogásod egészség és jóllét sugarait szórja a földre. – Energiát, meleget, ételt és életteret teremtesz milliónyi fajnak, ez által adod nekik az első sejtéseket fénylő létezésedről. – Látom teremtőhatalmadat a nagyszerű sarki fényben, ami az éjszaka sötétségében vibrál a sarki tájak havas, jéghegyes, fagyott megfagyott tengerek, éjféli nap és téli sötétség területei felett. – Látlak a trópusok hatalmas életkifejlődésében és színpompájában, a növény- és az állatvilág kulminálásában és az embertömegek megváltoztatásában a teremtő kezed alatt.

*

Hőn szeretett Atya, a világmindenség mindenható Istene! Észlellek azokon a technikai és egyéb csodákon keresztül, amelyeket – mert képessé tetted rá őket – az emberek alkottak: hatalmas épületeket, felhőkarcolókat, nagyszerű hidakat, alagutakat, vasutakat, gépeket, elektromos létesítményeket, gyárakat, filmet és televíziót, művészetet és irodalmat és még sok mindent. – Észlellek a meleg áldáson keresztül, amit a világnak a tudósokon, művészeken, írókon, politikusokon, üzletembereken és munkásokon keresztül adsz. Megmutatod nekem, hogy ők mindannyian azért vannak, hogy tökéletesítsék és magasztalják az élet csodálatos templomát, amit a földgolyó formájában lakásul adtál nekik. Engeded itt látni első, kezdő eredményét az állat emberré válásának. És annyira vakító ez az eredmény, hogy már most képes vagyok látni isteni teremtőképességed fennköltségét a befejezetlen embereknek megnyilatkozásaiban megjelenni olyan terjedelemben, hogy ezek, az utolsó ítélet vagy a világvég dacára, kezdik a földet fénylővé tenni, úgy hogy jelenléted bennük sejthető kezd lenni.

*

Szeretett Atya! – Köszönöm, hogy nemcsak egyesítetted a mulandó, materiális világot a személyes beszédeddel hozzám, hanem még olyan érzékeket is adtál, amelyeken keresztül – nem valami transzban vagy extatikus állapotban, hanem egy állandó, éber tiszta nappali tudatban – átélhettem a fizikai világ mögött megjelenő kozmikus világokat, legmélyebb okokat, örök törvényeket és alapelveket, amelyeken keresztül látható vagy teljes mennyei, kozmikus sugárfényedben és örök természetedben. – Dicsőítlek és köszönöm neked ezt a gyönyörű beavatást, ezt az isteni tűzkeresztséget, ami által felnyitottad a szemem és belepillanthattam mindent felölelő szeretetbe, teljes bölcsességedbe, mindenhatóságodba és nagyságodba. Még ha a fény sebességével repülnék is másodpercenként ezer mérföldet, akkor sem, tudnám átvágni mérhetetlen világod még évszázadok alatt sem, sohasem érném el messzeséged határát. Ugyanazzal a hatalmas sebességgel tudnék felfelé a nagyba és lefelé a kicsibe utazni anélkül, hogy valamikor is elérném a legnagyobbat vagy a legkisebbet benned. – Magasztallak és dicsőítlek Téged, mert szemlélhettem létezési területeket, amiknek a lakosai annyira hatalmasak, hogy megnyilvánulásuk úgy jelenik meg előttünk, mint bolygók, napok és tejutak hatalmas világa a végtelenségben. Megmutattad, hogy ezek a bolygók vagy világok – azon kívül, hogy gigantikus testvéreink organizmusai vagy testei a fejlődésben – lakásai vagy élőhelyei az olyan lényeknek, amikhez mi is tartozunk, és amelyek a növény-, állat-, ember- és a többi isteni világot alkotják a köztes-kozmikus spirálkörforgásban. – És azt is megmutattad, hogy a mögötte rejlő spirált kicsiny világok megszámlálhatatlan serege népesíti be, amelyek lakói azokat a csírákat alkotják ma, amikből egyszer, egy távoli jövőben verőfényes emberi lények válnak, akiknek tudatából szellemed olyan erővel fog sugározni, hogy ők azon keresztül fognak kivilágítani égitesteket és alávetnek világokat maguknak.

*

Szeretett, szentséges Atya! – Dicsőítlek téged és köszönöm neked, hogy megmutattad nekem, hogy minden létező életforma – növények és állatok legeltérőbb fajai, emberek különböző bőrszínnel, különböző fejlődési fokokon, különböző sorsokkal, különböző erkölccsel, különböző rólad, isteni Atyáról való felfogásokkal – teremtő és irányító kezed alatt él. Láthattam, hogy egyetlen egy lény sem lesz cserbenhagyva vagy sikerülhet rosszul isteni tervedben. Vezető kezed fog minden lényt, minden istengyermeket. Náluk vagy a sötétségben. Velük vagy a szenvedések korszakában, még ha nem is sejtik, vagy fogják fel jelenléted. Az a belső tűz vagy, ami rábírja őket, hogy győztesen lépjenek ki a kezdetlegesség sötétségéből és hidegségéből, hogy világítsák és sugározzák mindenki és minden felett való bölcsességed és szereteted. Így vezetted az utolsó ítélet napján vagy a világkatasztrófa sötét szféráján keresztül mindazokat az élőlényeket, akik ma a legmagasabb fényvidékeidet népesítik be. Most pedig ehhez hasonlóan éppen a föld sötétség- és szenvedésszféráiból minden embert fényvidékeid sugárözönébe vezetsz.

*

Szeretett, mindenható Isten! – Magasztallak, és köszönetet mondok, mert olyan tudatállapotra ébredhettem, melyben örökre mindenható arcod előtt állva látom magamat. Egy isteni, atyai levélváltásban leleplezted nekem mérhetetlen birodalmad misztériumát, óriási lényed végtelen bölcsességét, végtelen szeretetét és mindenhatóságát. Megmutattad, hogy a világmindenség egy örökké kulmináló szeretetkinyilvánítás, ami biztosítja az összes létező élőlénynek a te fénylő és melegítő sugáráradatod örökkévaló életátélését. – Köszönöm, hogy olyan szeretettel mutattad meg nekem, hogy minden létező élőlény örökké isteni, fénylő és melegítő ölelésedben nyugszik, és sohasem kell nekik másik élőhely.

Látom, csak idő kérdése, mikor ébrednek az örökkévalóság tudatára ezek az emberek – akik még nem tudnak erről a gyönyörűségről –, aztán boldog elragadtatásban szemlélhetik az élet forrását: a napok napját, aminek vakító fénye és melege a Te örök szellemed, ami megjelenít téged, mint az abszolút egyedüli, igazi Istenség és minden élőlény örökkévaló Atyja. És ebben mutatod meg, hogy minden élőlény egy örök, isteni rokonságban egyesül. És látom, hogy ez a rokonság csupán a fényben, boldogságban és üdvösségben tud virágozni, nagy szeretettörvényed megvalósításán keresztül: Szeresd az Istened mindenekfelett és a felebarátodat, mint önmagad – ez az egész törvény beteljesítése.

*

Szeretett mennyei Atya! Köszönet azért, hogy mulandó, fizikai állapotomban ráébresztettél egy örök, megdicsőült létezésre, amit körülsugároz szereteted, és amit számomra drága élőlények vesznek körül örökre, akárhol is vagyok és akárkivel is kerülök érintkezésbe, mert láthattam és megismerhettem ragyogó arcod tüzét, sugarát minden élőlényben.

Idézet: Livets Bog VII. Az első szöveg, amelyet Martinus kozmikus tűzkeresztsége után írt, és a Livets Bog befejező szövege lett – a Harmadik Testamentum fő része

A Harmadik Testamentumból származó idézeteket törvény védi.
© Martinus Institut, Koppenhága

 


Pin it